Miért pont másfél fok?

Bizonyára rengetegszer halljuk a másfél fok szófordulatot a klímaváltozásról folytatott beszélgetések során, de vajon miért pont itt húzódik a vonal, amit semmiképpen nem kellene átlépni?

Akármilyen kevésnek hangzik is, másfél Celsius-fok rendkívül extrém maximumok és igen, minimumok sorozatát is jelenti a különböző helyeken mért hőmérsékletekben. Ezt persze nehezebb érzékelni a kontinentális éghajlaton, de sajnos már nem lehetetlen, rengetegeket visel meg ugyanis az immár itt is jellemző kánikula és hirtelen hőmérséklet-ingadozás.

Ennél még jelentősebb ok a másfél fokos határ észben tartására, hogy a növekedés mértéke nem egyenes arányossággal írható le, sokkal inkább rémisztően exponenciálisnak tűnik. De mi okozza az egyre gyorsuló növekedést? Amellett, hogy a világ korántsem csökkenő tendenciát mutató ökológiai lábnyoma sem tesz jót a görbének, a természet jelenségeiben találhatjuk meg a legfőbb okot. A jégtáblák olvadása nem csak a rajta élő fajok élőhelyének szűkülését jelenti, hanem -bár ez a jelenség az előzőhöz képest kevésbé ismert- kevesebb szén-dioxid megkötését is, méghozzá jelentősebb mennyiségben, mint gondolnánk. Ez az újkeletű, 2010-ben, Dorte Haubjerg Søgaard által vezetett kutatás során bebizonyított felfedetés szolgált magyarázatul az ijesztően felfelé ívelő diagrammokra, amelyek a várható hőmérséklet-növekedést szemléltetik az idő függvényében, például ha semmit nem cselekszünk.

Mindemellett fontos, hogy a különböző növények, illetve a koralltelepek „lakói” is rendkívül speciális hőmérsékletigénnyel rendelkezhetnek, a hőmérséklet növekedése által okozott rohamos pusztulásuk pedig értelemszerűen szintén a szén-dioxid további felhalmozódásához vezethet.

Ha tehát valaki megkérdezné, miért olyan fontos az a másfél fok, és ezt esetleg nem éppen kedves hangnemben tenné, magyarázzuk el kedvesebb hangnemben a fentieket, és remélhetőleg másnap már a „támadó” fogja továbbadni egy harmadik személynek.